A jövő küszöbén rámköszön valaki, felismerem, a múltam.

 

Kabát-barát. Elfelejti a veréb, hogy veréb. Lehetnék szobádban szoba. Lehetnék új cipőd. Egy üres Colás palack kóborol az összefirkált égen. Nincsenek házmesterek. A csend beszél. Minden kopott körülöttem. Szembe világít egy akverell. Álmodtam egy ceruzával rajzolt madarat, s az eltűnt. Mindig valaki más helyett voltam.

 

Tegnap a magasban jártam, úgy tartok a kezemben egy fehér szegfűt, mintha sebzett föld lett volna.

 

​Megtesszük a távolságot a törvény és a füst közt, naponta többször.